A szőlő eleve ritka alapanyaga az itthon használt receptek között - hát még egy kis chilivel feldobva mennyire különleges darab! Ez pedig minden tekintetben egyedülálló saláta, ugyanis amellett, hogy mennyeien finom, semmi zsírt nem tartalmaz, és nyugodtan fogyasztható gluténmentes, tejmentes étrendűek által is. Vágjunk is bele!

Mire lesz szükségünk?

Egy kilogramm fehér szőlő, méghozzá lehetőség szerint valamilyen nagy szemű fajtából. Egy közepes fej friss lila hagyma, egy csokor petrezselyem, egy citrom leve, 120 gramm arany mazsola, tört színes bors és ízlés szerint chili paprika.

Hogyan fogjunk hozzá?

Kezdés előtt tegyünk oda forrni némi vizet, nem kell sok, nagyjából egy, másfél bögrényi már bőven elegendő. Mossuk meg a szőlőt, szedjük le róla az esetlegesen előforduló barnább, kevésbé szép/sérült szemeket. Ha ezzel megvagyunk, akkor vágjuk félbe a szemeket. Semmiképp ne vegyük ki belőle a magokat, mivel a szőlőmag nagyon egészséges, főleg ha elrágja az ember. A citromunkat tegyük bele egy bögrébe, majd öntsük le a vízzel, ha felforrt. Elég addig, hogy ellepje. Ennek az a célja, hogy a gyümölcs átmelegedjen, ilyenkor ugyanis könnyebben ad levet, és ráadásul többet is. Pár perc után óvatosan öntsük le róla a vizet, majd vágjuk ketté, és facsarjuk ki alaposan. 

Aprítsuk finomra a hagymát, a csokor petrezselymet és a chili paprikánkat is. Egy nagyobb tálban forgassuk össze nagyon alaposan az előkészített hozzávalóinkat (utoljára a citrom levét tegyük bele!), vigyázva, hogy ne trancsírozzuk szét a felezett szőlőt, majd néhány órát hagyjunk összeérni az immár kész salátánkat a hűtőben.

Remekül megállja a helyét köretként például a csirkemell oldalán, vagy akár magában is, egy bögre finom mézes teával. 

Rácz Árpád, a SPAR zöldség-gyümölcsszakértőjének tanácsa

A kánikulák elmúltával, görögdinnye helyett legszívesebben szőlőt nassolok. Kedvelem a nagy, laza fürtöket, kemény, húsos bogyókat, illatos kevés magvú fajtákat. A sárga szemű, muskotályos ízűek a legjobbak! Kóstolják meg a Pölöskei muskotályt! Hedonistáknak friss kaláccsal ajánlom.

A sötét fajták közül, nekem nagyon ízlik, egy szinte fekete csemegeszőlő, a Néró. Van aki esküszik a „saszlára” (Chasselas – fehér vagy piros) de nekem az a véleményem, hogy ez inkább egy borszőlő és mint ilyen mustként, vagy murciként élvezhetőbb. A friss mustot lefagyasztva, még a karácsonyi asztal különlegessége is lehet!