Sokan mikor diétáznak, vagy csak egészségesebben próbálnak étkezni, akkor szinte kizárólag átállnak a csirkehús fogyasztására. Holott nyilvánvalóan a csirke sem csodaszer, és bizony abszolút nem csak ez fogyasztható ilyenkor. Egyrészről az ember nagyon hamar túlesik a csirke 101 elkészítési módján, és még a legfantáziadúsabb szakács is megunja egy idő után a csirkemellet. Most megmutatjuk, milyen értelmes alternatiái vannak a csirkének.
A húsok nagyon fontos fehérjeforrások a szervezetünk számára, ezért még diéta alatt is fontos a fogyasztásuk. Rengeteg diéta a csirkemell és a szárnyasok mellett teszi le a voksát. Ezeknek pedig mindössze annyi a legnagyobb előnye a sertéshez képest, hogy a zsír egyből a bőr alatt található meg rajtuk, és ezáltal nagyon egyszerűen eltávolítható, ellenben mondjuk a sertéssel, ahol a szövetek között is van zsír.
Aki már unja a csirkemellet, az egyrészt megpróbálkozhat mindenféle tengeri és vízi herkentyűkkel, a tonhaltól a harcsáig át - a halak ugyanis sokszor még kevesebb zsírt tartalmaznak, mint a szárnyasok. Másrészt pedig még a sertéshúsból is kapható sovány verzió, marhából pedig elég széles a választék: a tarja, a hátszín és a felsál is lehet remek választás ilyenkor.
Ha a húsok energiatartalmát vesszük szemügyre, akkor nincsenek radikális eltérések az egyes húsok között. A rákok, kagylók kalóriatartalma a legalacsonyabb, majd következik a vadnyúl és a csirkemell, amit szorosan követ a borjúhús, és ezután a többi. A fogyókúra alatt a zsírban gazdag részek rendszeres fogyasztása nem ajánlott (libamáj, sertéscsülök, sertéstarja), de a változatosság kedvéért egyszer-egyszer azért felvehetjük az étlapra.
Az, hogy a kiválasztott húsunk nem túl zsíros, még csak félsiker - az elkészítés során is figyelni kell, hogy ne válasszunk rosszul. Ebben nagy segítségünkre lehet a sütőzacskó, ami egyre elterjedtebb itthon is. Majdnem mindent meg tudunk sütni benne szaftosra és omlósra, szinte teljesen mellőzhetjük az olajat. A zacskóba csak be kell rakni a húst (és esetleg a köretként szolgáló zöldségeket) a fűszerrel együtt, összekötjük, kiszurkáljuk, és már rá is lehet csapni a sütőajtaját - meg is vagyunk. Az étel hamar elkészül, nagyon finom lesz, és egészséges. Bónusz, hogy nagyságrendekkel könnyebb mosogatni utána.
Vas Zsolt, a SPAR hússzakértőjének tanácsa
Ha már fogyókúra, akkor miért ne sertéssel? A legkedveltebb sertés hús alapanyag fogyókúránál a sertés szűzpecsenye. Az elkészítése igen egyszerű: sütés előtt két órával vegyük ki a húst a hűtőből, tegyük tányérra és hagyjuk, hadd melegedjen fel konyha hőmérsékletűre. A sütőt kapcsoljuk be, melegítsük elő 130 fokra a tepsit is, amelyben a húst sütjük, majd a szűzpecsenyéket csepegtessük le szárazra.
Vastagabb falú serpenyőben hevítsünk 2 kanál olíva olajat, majd amikor már forró, a húsdarabok minden oldalát és a két végét is 4-4 percig sütjük. Miközben a hús sül, ne nyúlkáljunk hozzá, ne taszigáljuk, hagyjuk, a hő hadd végezze dolgát, képezzen kérget a húson. Fordításkor csipetnyit szórjunk rá az összekevert szárazfűszerekből, sózzuk, borsozzuk. Vegyük ki a sütőből az előmelegített tepsit és vékonyan kenjük át az alját olíva olajjal. A kérgesített szűzpecsenyéket helyezzük a tepsibe, és fóliával fejük be. Nagyjából egy órát süssük 130 fokon, majd pihentessük 20-30 percet. A hús tökéletesen puha, rózsaszínű lesz.
