A legtöbben sokáig nem merünk nekiállni otthon a szilvás gombócnak, inkább keressük a jobb minőségű mirelit változatot és próbáljuk elhinni, hogy az is finom. Pedig elég egyszer megkóstolni a saját kezünkkel gyúrt tésztából készült gombócot, hogy rájöjjünk: sokkal többnek gondoltuk a munkát, az íze viszont összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bolti változaté.
Hozzávalók
1 kg burgonya
30 dkg liszt
1 tojás
1 evőkanál vaj
só
szilva
fahéjas cukor
A krumplit sós vízben megfőzzük, aztán leszűrjük és állni hagyjuk. Hámozás után összetörjük és a tojással, vajjal, liszttel gyúrni kezdjük. Ha szépen összeáll és rugalmas, akkor kész vagyunk. Egy nagy fazékban vizet forralunk, ha felforrt, megsózzuk. A gombócokat négy részletben készítjük el: a tészta negyedét enyhén lisztezett deszkán fél centi vastagságúra nyújtjuk, majd kb. 10x10-es négyzetekre vágjuk. A megmosott, kimagozott, megszárított szilvákat megszórjuk fahéjas cukorral és tésztába csomagoljuk (nagyobb szilvának a fele is elég, kisebbet nyugodtan visszazárhatunk, a mag helyén a fahéjas cukorral). Lisztes kézzel golyókat készítünk és a forrásba lévő vízbe dobjuk. Akkor tudjuk, hogy kész vannak, ha feljöttek a víz tetejére. Ekkor pirított morzsába szedjük őket és jól átforgatjuk. Fahéjas cukorral tálaljuk.
Rácz Árpád, a SPAR zöldség-gyümölcsszakértőjének tanácsa
Ha azt mondod, szilva, akkor nekem a nagymamám kertjében termő besztercei, kék, hamvas, zamatos gyümölcse jut eszembe. A családi konfliktusba, (úgymint: pálinka vagy lekvár legyen-e belőle) a darazsak is beszálltak, és gyakran már a fán megdézsmálták. A sárga ringlószilvát mindig meghagytuk kompótnak, erről nem volt vita.
Ez a kultikus gyümölcsük bárhol megterem, a hagyományos fajták mellett lehet már kapni olaszt, amerikait, japánt és kínai fajtákat is. Válasszunk érett, friss, kemény, hamvas, feszes, fényes héjú, ha lehet, illatos szilvákat!
