Legutóbb a csirke grillezésén mentünk végig, ezúttal sertésé a főszerep. Melyik részéből lehet jól grillezni, mit kerüljünk el, és mire figyeljünk, ha malac kerül nálunk a grillrácsra? Most mindent elárulunk.

A sertésnek számos része van: fej, toka, csülök, lapocka, tarja, hosszú- és rövidkaraj, comb, dagadó, köröm, oldalas - kicsit tanácstalan is az ember, hogy mit válasszon. Nos, a jó hír az, hogy az egész könnyen leszűkíthető egy grill-szentháromságra, ugyanis a következő három hús az, aminek az állaga, hús, zsír és csonttartalma legjobban alkalmassá teszi arra, hogy grillezni kezdjünk vele: a tarja, az oldalas és a karaj. Mindjárt meg is írjuk, melyiknél mire kell figyelni!

Karaj

A karaj sok tekintetben hasonlít a csirkemellre: oda kell figyelni rá, különben nem sikerül majd szaftosra készíteni. A kihívást az okozza, hogy a karaj zsírtartalma minimális, de magas a víztartalma, így hajlamos kiszáradni, ha rosszul készítjük.

Mire figyeljünk?

A kulcs a magas hőfok, ezt a fajta húst a parázshoz lehető legközelebb süssük, úgy 5-6 centiméterre. Alacsony hőmérsékleten grillezve egyszerűen megfő, elforrnak belőle a nedvek, kiszárad. Pácolásnál csak olyan fűszerkeveréket, pácot alkalmazzunk, amiben nincs só, különben kiszárad a hús! Legalább másfél centi vastag szeletekkel dolgozzunk, különben kiszárad. Másfél, két perc sütés oldalanként, és kész is van, kizárólag sütés után szabad sózni.

Tarja

A sertés egyik legkönnyebben, legváltozatosabban elkészíthető része. Bővelkedik a zsírban, nem szárad ki, így egyben vagy szeletben sütve is ízletes fogás. Kezdő grillezők számára különösen ideális darab, de a profik is imádják.

Mire figyeljünk?

Elsőként el kell dönteni, hogy friss vagy füstölt nyers tarja kerüljön a rácsra, csonttal vagy csont nélkül akarjuk a húst, egyben vagy szeletben sütnénk inkább. Csontos húsnál figyeljünk arra, hogy a közvetlenül a csont melletti részek nehezebben sülnek át, valamint néha előfordulhatnak szilánkok is. Ha nincs kedvünk ezzel pepecselni, csont nélküli verziót vegyünk mindenképp.

A karajjal ellentétben a tarja akkor se szárad ki sütés közben, ha csak szimplán frissen fűszerezve sütjük, de a pácolással még finomabb végeredményre tehetünk szert. A fűszerezés ideje és mikéntje függ attól, hogy milyen formában sütünk majd. Az egyben hagyott tarjának érdemesebb hosszabb pácolási időt hagyni, vagy a húst egy éles késsel több helyen beirdalni, hogy rendesen átjárják a fűszerek, vagy akár fokhagymával is spékelhetjük.

Oldalas

Az oldalast roppant nehéz elrontani, cserébe viszont az igazán jó végeredményhez türelem kell, ugyanis a folyamat hosszú. Az oldalas tulajdonképp egy csomó borda hússal, nem drága, aki szereti a csont melletti húst annak ez mennyei falat.

Mire figyeljünk?

Sokan előfőzik az oldalast, ami végzetes hiba, mivel a hús ízének nagy része egyszerűen kiázik belőle, kerüljük el mindenképp. A pácolás már egy fokkal jobb végeredményt hoz, de érdemes inkább csak a sütés utolsó fázisában megkenni mártással. Előfőzés helyett csomagoljuk alaposan alufóliába a húst, majd egy-másfél órán át érleljük a grillen, utána távolítsuk el a fóliát, és mehet rá "meztelenül" az oldalas. Az utolsó 10-10 percre kenjük be szósszal oldalanként.

Vas Zsolt, a SPAR hússzakértőjének tanácsa

A sertéshús zsírtartalma függ az állat korától, fajtájától és a húsrészektől is (a fiatal állatok, a húsra tenyésztett sertések, és a világos húsrészek – pl. karaj, comb, szűzpecsene kevés zsírt tartalmaznak). Az aromaanyagok zsírban oldódnak, a nagyon alacsony (1,5%-nál kevesebb) zsírtartalmú hús pl. már túlságosan száraz, élvezeti értéke kisebb.