A karalábé nem egy elegáns zöldség, sokan nem is szeretik, talán még úgy sem, hogy nem is kóstolták. Pedig levesnek isteni, nyersen ropogtatni csodálatos, több zöldséggel és sok sajttal egytálételnek elkészíteni pedig egyenesen kötelező.

Sajtos rakott karalábé

50 dkg darált sertéscomb (sovány)
4 db közepes karalábé
1 csomag újhagyma
1 csokor petrezselyem
ízlés szerint kapor
2 csomag szeletelt sajt
5 dl tejszín (zsíros)
só, bors

A megmosott  újhagymát a zöld részével együtt karikákra vágjuk, majd diónyi vajon megdinszteljük. Ha puha, hozzátesszük a darált hús, majd addig pirítjuk, amíg ki nem fehéredik. Sózzuk, borsozzuk.

A karalábét közben meghámozzuk, és zöldségpucolóval, vagy gyaluval a lehető legvékonyabb, már szinte áttetsző szeletekre vágjuk. Egy kivajazott tál aljába elkezdjük rétegezni a hozzávalókat: alulra egy réteg karalábé, só-bors, egy réteg szeletelt sajt, majd jön a darált hús. Addig folytatjuk a rétegezést, amíg el nem fogy minden. Aki szereti, az az utolsó réteg karalábé előtt megszórhatja a húst finomra aprított kaporral. A tetejét locsoljuk meg a tejszínnel, aztán 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig süssük

Fél óra sütés után borítsuk be a tetejét egy réteg sajttal, majd pár perc alatt pirítsuk rá. Tejföllel kínáljuk, amibe aki szereti, egy gerezd fokhagymát is nyomhat.

Rácz Árpád, a SPAR zöldség-gyümölcsszakértőjének tanácsa

Karalábéból mi magyarok jellemzően kétfélét vásárolunk: a kicsi, zöld héjú, primőr változatot és a nagy, kékhéjú, "betárolós" változatot. Ez utóbbit nehéz hámozni, héja fásodásra hajlamos, túl nagy egyszeri felhasználásra, de szerintem levesekhez ez az igazi! A kicsi zöld karalábé szinte bébi, puha, érzékeny, lédús, könnyű használni, de rengeteg nitritet és nitrátot tartalmazhat...

Nálunk ez szakmai ártalom, de én szeretem, ha üde szép, nagy hamvaszöld levelei vannak a karalábénak. (Vásárlás után nem használom fel azonnal, szoktam egy - két napig, világos helyen tárolni, hogy a nitrit tartalma csökkenjen)