Az angolok egészen a középkorig vissza tudják vezetni az ünnepi puding hagyományát - ez az édesség érdekes módon nálunk egyáltalán nem része a klasszikus ünnepi hagyománynak - pedig érdemes egy próbát tenni vele, ugyanis egészen lenyűgözően finom!

Mire lesz szükségünk?

Elég sok különböző hozzávalót igényel, az tény: kezdésnek egy csomó aszalt gyümölcs - 20 dkg aszalt szilva, 20 dkg mazsola, 10 dkg aszalt ribizli vagy vörösáfonya, 1 kisebb alma reszelve (hámozva, magok nélkül!), 10 dkg aprított mandula, 10 dkg vaj, 20 dkg barna cukor, 10 dkg finom szemű zsemlemorzsa, 5 dkg finomliszt vagy tönkölyliszt, fél liter brandy, 2 nagyobb tojás, egy adag mézeskalács fűszerkeverék, egy fél teáskanál fahéj, egy narancs és egy citrom finomra reszelt héja, a narancs leve kifacsarva, szűrve. És feltétlen szükséges egy "gőzölő edény", aminek akár egy nagyobb fazék megfelel.

A pudingot érdemes tényleg jó előre elkészíteni, ugyanis jót tesz neki, ha áll egy "kicsit". A kicsit pedig nagyon relatív idő, ugyanis az ünnepek előtt akár már egy hónappal is elkészíthető.

Hogyan fogjunk hozzá?

Keressünk egy nagyjából 1,2-1,5 literes tálat vagy kuglóf formát, majd zsírpapírból vágjunk bele egy kör alakú részt, amit illesszünk az edény aljára. Zsírpapírral együtt fogjuk meg, és vajazzuk ki az edényt! A cukrot és a vajat mixerrel vagy habverővel keverjük el alaposan, majd ha már egyenletesen elkevertük, adjuk hozzá folyamatos keverés mellett a lisztet, a fűszereket és a tojást, végül a többi hozzávalót is. A keverék akkor jó, ha a végén lágy, morzsolódós állagú. A masszát tegyük bele az edényünkbe, majd vágjunk a tetejére is egy kör alakot sütőpapírból, és tegyük rá úgy, hogy egy madzaggal le tudjuk kötni a papírt! Ha ez megvolt, akkor tegyünk a tetejére alufóliát, és azt is kössük át kívülről, hogy a zsírpapír semmiképp ne tudjon elmozdulni.

Fogjuk meg a masszával teli edényünket, és rakjuk bele a gőzölőedénybe. Lassú tűzön, lassan forró víz felett gőzöljük a pudingot hat órán át. A gőzölés alatt legyen mindig lefedve, valamint a lábasban mindig nagyjából félig legyen a víz. Félóránként nézzük rá a "vízállásra", és lehetőleg ne hideg vízzel pótoljuk az elforrt mennyiséget, hanem forró vízzel. Ha letelt a hat óra, a pudingunk készen van. Halásszuk ki a vízfürdőből, és hagyjuk kihűlni egy tálban. Szedjük le róla a zsírpapírt, az alufóliát, majd borítsuk ki egy vágódeszkára, és szedjük le az aljáról is a zsírpapírt. Ha kellően kihűlt, tegyük tiszta (textil) rongyba, burkoljuk be alaposan, és tegyük valami hűvös, száraz helyre. A fogyasztás napján a tálalás előtt a fent leírt módon kell gőzölni két órán át, majd fordítsuk szájával lefelé a tálat utána, és várjunk egy tíz, tizenkét percet - ezután az edény könnyedény lecsusszan majd róla.

Mire figyeljünk oda?

• Mikor a madzagokat kötjük fel, feltétlen csináljunk egy "fület" az edényre, aminél fogva ki tudjuk majd emelni a pudingot a forró vízből. Kézzel belenyúlni tilos, hiszen mégis csak forró vízről beszélünk.
• A lábasban levő víz mennyiségét óvatosan kísérletezzük ki. Ne legyen túl sok, hiszen akkor a pudingot beletéve kifolyhat a forró víz, de a túl kevés víz pont ugyanolyan rossz. Ha a masszás edény szájából nagyjából 2 centi van a vízvonal felett, az a legjobb.